Menu

Varázskő születik

Mindem manóföldi lakó az első születésnapjára két varazskövet kap ajándékba, ami segíti őket az életben, ha szükségük van erre. Ha olvastátok a történetet a varázskövekről, tudjátok, hogy hogyan segített egyszer Onornak a kő.

Azt is tudhatjátok, hogy a varázskövek teljesen hétköznapi kövekként kezdik az életüket. Mindegyik közönséges kőként indul neki a világnak. Csak később válnak varászkövekké, ha eljön az ideje. Amikor a kismanók születésnapján megtelnek varázslattal.
Ebben a történetben erre a varázslatra derül fény.

Sok-sok manó él Manóföldön, mégsincs két egyforma varázskő a manók birtokában. Egészen különböző kövek léteznek. Van köztük olyan, amelyik szikrázóan csillog a napsütésben, vannak éjfekete darabok, találunk köztük színeseket, olykor csíkosakat és nem kevés, látszólag közönséges kavics is akad köztük. Azonban mindegyik varázskő csak látszólag közönséges, mert mind-mind fel van ruházva a varászkövek különleges képességével.

Hogyan lesznek különleges varászkövekké az egyszerű kövek?

Egy szertartás során. A kismanók első születésnapja alkalmából Manóföldön hatalmas ünnepséget rendeznek. Ezen az ünnepen kapják meg a kismanók a köveket és itt ruházzák fel őket a varázslatos képességekkel.

Az ünnepségre szépen előkészítik a manók az Varázstisztást. Minden manóföldi településen van egy Varázstisztás. Amikor valamilyen különleges esemény történik, a manók mindig itt találkoznak, itt gyűlnek össze egy-egy megbeszélésre vagy ünneplésre. Amikor semmilyen különleges esemény nincs, a Varázstisztás egy kellemes tisztás, ahol bárki bármikor megpihenhet, elidőzhet, ha kedve tartja.

Az első születésnap ünnepén a Varázstisztást különlegesen rendezik be a manók. A tisztás közepén kialakítanak egy helyet a szülinapi tábortűzhöz. A tábortűz körül nagy, üres helyet hagynak. A tábortűz déli oldalán pedig elhelyeznek egy réges-régi ovális tálat. A tál mellett szabadon hagynak egy nagy területet, ahol azokat a köveket helyezik el, amiket a közösség választott a manócskának. E mellett készítenek kényelmes ülőhelyet az ünnepelt részére.

A család által közösen választott követ helyezik el ennek a réges-régi tálnak az egyik oldalán. Ez lesz a manócska egyik varázsköve. A másik kő azokból a kövekből kerül kiválasztásra, amit a közösség gyűjtött a manócskának. Ezt a követ a manócska választja ki ez kerül majd a tál másik végére.

Eleinte mindig a közösség választotta ki az általuk megfelelőnek tartott követ, nem a kismanók. Azonban a választás időnként olyan nagy viharokkal járt és előfordult az is, hogy nem tudtak megegyezni abban, hogy melyik legyen a kismanó köve, hogy egy idő után áttértek arra, hogy a közösség által összegyűjtött kövekből a kismanó maga választhat ki egyet.

A kismanók általában hamar megtalálják a közösség által gyűjtött kövekből a nekik leginkább tetsző darabot.

Miután megvan a kiválasztott kő, azt is a tálra helyezik, a többit pedig el rakják az útból a manók. Ezután elkezdődik a nagy esemény, amelynek során a köveket megtöltik a varázslattal. Ekkor kerülnek bele a kövekbe a felhalmozott bölcsességek, a jó és rossz tapasztalatok, a hagyományok, kitekintéssel a világ többi részén élő lényekre is. Minden, ami a kő varázserejét adja, ilyenkor száll bele.

A köveket mindig ugyanolyan rituálé során töltik meg varázslattal.

Miután a kismanó kiválasztotta a közösségi követ és rárakták a családi kő mellé a tálra, nem marad más a tisztás közepén, mint a tál a két kővel és a tábortűzhöz előkészített fa.

Ekkor kezdődik az ünneplés. A közösség vénjei elkezdenek mély hangon énekelni. Ehhez az énekhez kapcsolódnak be folyamatosan a felnőttek, majd az egyre fiatalabb manók, aztán a gyerekek, míg végül mindenki együtt énekel. Az énekhez hamarosan kíséret is csatlakozik. Előbb halk dobszó kezdi kísérni az éneket, majd csatlakozik néhány fúvós hangszer is a zenéhez. A zene egyre erősödik, a manók már alig várják, hogy a zene és ének összhangjában elkezdődjön a tánc.

Amikor a dobok már szinte fülsüketítő módon dübörögnek, a fúvósok orkánként harsognak, hirtelen elcsendesedik a forgatag. Pár másodperc csend után halkan és lassan újra megszólalnak a dobok, ezúttal azonban nem kíséri őket más hangszer. A manók lassú táncba kezdenek a tűz körül. Körbe-körbe mennek a manók a tűz körül, egyedül a kismanó ül középen a leendő varázskövek mellett. Az egyre gyorsuló és hangosodó dobszó ütemére a manók körtánca is gyorsul. Amikor már szinte futnak a manók, annyira felgyorsult a dobszó, akkor hirtelen elhallgat a dobszó, egyúttal a manók is megtorpannak. Egy pillanattal később újra megszólalnak a dobok, csatlakoznak hozzájuk a fúvósok, a manók azonban nem mozdulnak. Mindenki mereven áll a tűz körül, középen pedig a kismanó ül a kövek mellett. És ekkor megtörténik a varázslat. A tűzből hirtelen szikrák csapnak az ég felé vad tombolással. A manók elbűvölve bámulják a szikrákat, miközben azok furcsa alakot öltve elindulnak a kövek felé. Eljött az idő, hogy az egyszerű kövek varázskövekké váljanak. A szikrák a kövek felé tartanak, mintha egyenesen belehatolnának a belsejükbe. Egyre több és több szikra tart a kövek felé. Majd amikor már majdnem elérik a szikrák a köveket, hirtelen két részre válnak. Az egyik ág a közösségi kő felé tart. Ezekben a szikrákban benne van a manók minden eddigi tudása. Benne van minden ismeret, amit a világról eddig felhalmoztak. Benne vannak a kultúrák, a hagyományok. A régi és az új szokások. A jó és a rossz emlékek. A hasonlóságok és a különbségek. A közösség minden ismerete.

A másik ág a családi kő felé tart. Ebben az ágban megtalálható a család egyéni bölcsessége, a családi szokások és hagyományok, azoknak minden jó és rossz oldalával.

A szikrák egyre keskenyebb nyalábbá rendeződnek és tovább haladnak a kövek felé. Egyre közelebb és közelebb jutnak a kövekhez, miközben egyre fényesebben világítanak. Végül mindkét szikrasugár eléri a saját kövét és hatalmas fénygömb veszi körül a köveket tartó tálat. A fénygömb villódzva táncol a kövek körül, kering körbe körbe a zene ütemére. A manók ismét énekelni kezdenek, mindenki vad táncba kezd, harsognak a dobok és a fúvósok. Aztán amikor már szinte elviselhetetlen a hangorkán a tűzgömb forgása hirtelen lelassul, a manók tánca leáll és mindenki megfeszülve várja a pillanatot, amikor a fénygömböt elnyelik a kövek. Ebben a pillanatban kialszik a tábortűz is. A manók tudják, hogy a varázslat beteljesült, a kismanó kövei megteltek varászlattal.

Ettől a pillanattól kezdve a kismanó a varázskövek felelőse és bármikor felhasználhatja a bennük rejlő bölcsességet, tudást útmutatásul. Emellett a kő a kismanó összes emlékét is eltárolja ettől a perctől kezdve. Így kerülnek a családi tudás mellé a saját emlékek is útmutatásul. Ezekből pedig a legjelentősebbek a kismanó utódainak a köveibe is átkerül majd, amikor elérkezik ennek az ideje.

Ezt az éjszakát a kismanó és a családja a tisztáson tölti másnap pedig folytatják mindennapi életüket.